A sématerápia abból indul ki, hogy mindannyiunknak vannak alapvető érzelmi szükségleteink, amelyek megfelelő kielégülése fontos az egészséges személyiségfejlődéshez. Ilyen a biztonságos kapcsolódás és kötődés, az autonómia és kompetencia megélése, a reális határok megtapasztalása, érzéseink és szükségleteink szabad kifejezése és érvényesítése, valamint a spontaneitás és játékosság lehetősége.
Amikor ezek a szükségletek tartósan vagy ismétlődően nem tudnak megfelelően kielégülni, a korai tapasztalatok nyomán sémák alakulhatnak ki. A sémák olyan mélyen gyökerező mintázatok, amelyek befolyásolják, hogyan látjuk önmagunkat, másokat és kapcsolatainkat, hogyan érzünk és hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben.
A sémák különböző élethelyzetekben aktiválódhatnak, és ilyenkor jellegzetes érzelmi állapotok, belső reakciók és megküzdési módok jelenhetnek meg. Ezeket nevezzük sémamódoknak. Egy-egy sémamód azt fejezi ki, ahogyan az adott pillanatban megéljük önmagunkat és a helyzetet: lehetünk sérülékenyek, dühösek, megszólalhat bennünk egy kritikus vagy követelő hang, vagy valamilyen módon megpróbálhatjuk elkerülni, elviselni vagy ellensúlyozni a nehéz érzéseket.
A sématerápiában ezeknek az ismétlődő mintázatoknak és működésmódoknak a megértésén és megváltoztatásán dolgozunk. Megvizsgáljuk, milyen szükségletek és korábbi tapasztalatok kapcsolódnak hozzájuk, milyen érzéseket hívnak elő, és hogyan próbáltunk életünk során alkalmazkodni hozzájuk.
A sématerápia kognitív és élményalapú technikákkal egyaránt dolgozik, és kiemelt jelentőséget tulajdonít a terápiás kapcsolatnak.
A terápia célja, hogy jobban értsük saját működésünket, felismerjük és képviseljük érzelmi szükségleteinket, és fokozatosan szabadabbá váljunk a régi, automatikusan ismétlődő mintázatoktól, hogy tudatosabban alakíthassuk döntéseinket, kapcsolatainkat és saját életünket.
