A pszichodráma Jacob Levy Moreno által kidolgozott cselekvés- és élményközpontú pszichoterápiás módszer, ugyanakkor az emberi működésről, kapcsolatokról és változásról való gondolkodás átfogó szemléleti kerete is, amely az embert kapcsolataiban, szerepeiben és cselekvéseiben érti meg.
Központi fogalmai a spontaneitás, a kreativitás, a találkozás és a szerep, amelyek egyaránt meghatározzák az emberi működésről és a változás lehetőségéről való gondolkodását.
Sajátossága, hogy a terápiás munka során a problémák és élethelyzetek cselekvésben is megjeleníthetővé és átélhetővé válnak: egy kapcsolatot, konfliktust vagy belső dilemmát a dramatikus térben jeleníthetünk meg.
A dramatikus munka egyszerre kapcsolja össze a gondolkodást, az érzelmeket, a testi tapasztalatokat és a kapcsolatainkban szerzett élményeket. Segíti saját működésünk mélyebb megértését, miközben lehetőséget teremt új nézőpontok, válaszok és cselekvési módok felfedezésére és kipróbálására.
Moreno gondolkodásában a spontaneitás és a kreativitás a változás fontos forrásai. A spontaneitás annak lehetőségét jelenti, hogy egy ismerős helyzetre új választ találjunk, egy új helyzetben pedig rugalmasan és a jelenhez kapcsolódva tudjunk reagálni. A pszichodráma ennek a belső szabadságnak és cselekvőképességnek a kibontakozását is támogatja.
