Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) egy traumafeldolgozó pszichoterápiás módszer, amely abból indul ki, hogy az emberi idegrendszer rendelkezik a megterhelő tapasztalatok feldolgozásának természetes képességével. Bizonyos helyzetekben azonban – különösen intenzív, fenyegető vagy túlterhelő élmények esetén – ez a feldolgozási folyamat elakadhat.
Egy feldolgozatlan traumatikus élmény olyan lehet, mint egy végig nem mondott mondat vagy egy befejezetlenül maradt történet. Az esemény megtörtént és véget ért, de az élmény egy része – a hozzá kapcsolódó érzések, testi érzetek, képek és jelentések – mintha leválva maradna a történet egészéről.
Ilyenkor az élményhez kapcsolódó érzések, gondolatok, testi érzetek és képek olyan formában maradhatnak fenn, hogy jelenbeli helyzetek újra aktiválhatják őket. Egy korábbi esemény hatása így jóval később is megjelenhet szorongásban, félelemben, testi reakciókban, elkerülésben vagy önmagunkról kialakult negatív meggyőződésekben.
Az EMDR során a megterhelő élményekhez kapcsolódó emlékek és reakciók feldolgozását és integrációját segítjük. Ennek része a bilaterális stimuláció – leggyakrabban irányított szemmozgások alkalmazása –, miközben figyelmet fordítunk az emlékhez kapcsolódó képekre, érzésekre, gondolatokra és testi tapasztalatokra. A folyamat során az emlék fokozatosan új összefüggésekhez kapcsolódhat, érzelmi intenzitása csökkenhet, és a hozzá kötődő önmagunkról alkotott jelentések is változhatnak.
Az EMDR strukturált terápiás folyamat, amelynek fontos része az előkészítés, a stabilizáció és az erőforrások megerősítése. A feldolgozás ütemét mindig az adott személy szükségleteihez, aktuális állapotához és terhelhetőségéhez igazítjuk.
A terápia célja, hogy a megterhelő múltbeli tapasztalatok feldolgozhatóvá és az élettörténetbe integrálhatóvá váljanak, csökkenjen jelenre gyakorolt érzelmi hatásuk, és egyre inkább múltbeli emlékként találják meg helyüket saját történetünkben.
