A pszichodráma egy csoportos önismereti, pszichoterápiás módszer, melyet Jacob Levi Moreno fejlesztett ki a huszadik század elején.


Játékos módszer, amely mély és fájdalmas élményeket képes átélhetővé és feldolgozhatóvá tenni és ezzel megszabadítani a bénító feszültségektől.


Hatásmechanizmusát a belső lelki tartalmak, élmények és konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki.


A pszichodráma az emberi spontaneitásra és kreativitásra épít, mely a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet képes az egyén tudatosítani. A pszichodráma módszere kognitív és emocionális szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé az önismereti munkát.


Eszköze a kapcsolatokon belüli konfliktusok, belső kétségek, önmagunkkal vívott csaták jelenetszerű játékban történő megelevenítése és lejátszása, új módon történő megoldása. Megtanít a kapcsolatok örömtelibb, eredményesebb kezelésére, önmagunk jobb érvényesítésére, kreatív megoldások létrehozására, segít abban, hogy könnyebben megtaláljuk a helyünket a világban, és problémáinkon cselekvő módon legyünk úrrá.


A csoport segít a nehéz élmények megértésében feldolgozásában, saját értékeink felismerésében és a sikeres kapcsolatok kialakításához szükséges képesség kibontakoztatásában.


Segítséget nyújthat kapcsolataink minőségének javításában, kommunikációs- és konfliktuskezelési nehézségeink csökkentésében, vágyaink, céljaink megértésében és elérésében, mások jobb megértésében, érzéseink megfogalmazásában, igényeink képviseletében.


Minden egyes pszichodráma ülés három szakaszból áll.

 

I. Az első a felmelegedési (warming-up) szakasz, melyben a csoport tagjai rámelegednek az aktuális helyzetre és egymásra hangolódnak. Körvonalazódik a csoport aktuális feszültsége, problematikája, mely az egyes emberek hozott problémáiból és a csoportfolyamat éppen aktuális kérdéseiből adódik össze.


II. A pszichodráma ülés második szakasza a játék. A játék egy alkotási folyamat, aminek során az, aki játszik, spontaneitása és kreativitása révén létrehoz egy egyszeri és egyedi alkotást, aminek nagyon gyakran igazi esztétikai értéke is van, valójában egy önálló kis világot varázsol a színpadra, miközben átélheti saját alkotó tevékenységét.


III. A pszichodráma ülés harmadik szakasza az integrációs fázis, a lezárás. Természetesen az integráció, mind a csoport, mind az egyén szempontjából egy hosszabb folyamat, mely itt a játék után csak elkezdődik. Amíg a második szakaszban elsősorban az emóciók és az átélés voltak hangsúlyosan jelen, ebben a szakaszban a hangsúly áttevődik a megértésre, a kognitív feldolgozásra. Lényeges, hogy a játékot, illetve a szereplőket soha sem minősítjük, a feldolgozás segíti megérteni egy integrációs folyamat érdekében azt, hogy mi és miért történt, ebből következően nincs jó vagy rossz pszichodráma játék, legfeljebb nem értjük, hogy miért az történt, ami történt.


(Forrás: Dr. Vikár András, Pszichodráma – a komoly játék)

© fazakaseniko.ro

 

Webdesign: Digital Studio

panta rhei logo